Tisztöltetöm kendöt, Jucus néném!
Ha má úgy bévetődtem Köcskemét városába, há, ne higgye ám, hogy úgy gyüttem ki belőle, mint hülyegyerök a kukoricásbó! Ganajosan, me azt ki nöm állhattam, hogy ne tapossam mög a vecsörnyére készült hajábakrumplit vélötlenül, melyöt kend tött bé néköm a tarisznyába.
Na, mög azzal is több tudás akadt bé a fejömbe ütődni, hogy mögtudhattam a Cifra palota alatti titkos kamra titkát. Ott őrizték azta bizonyos kaftánt, amit Mikszáth nagyjóuram mögírt!
Én má, asszondom, nem írom mög nála jobban, pedighát töhetségöm néköm is lönne hozzá. Ott mászott az belém, ahol a bölcsőm ringatták. Legalábbis, mögüzente néköm a pap, hogy a bölcsőmmel együtt rúgjon mög a köcske, ha töhetné, maga tönné mög. Mivel töhetségöm neköm van hozzá, így nömigön vagyok töhetségtelön, az má bizonyos. A helyösírási hibákat mög nézze ám kend el néköm, nöm én töhetök arról, hogy ittön-e lönn az alföldön nincs valamirévaló oskola ahó jól taníttyák mög az embörfiával. Igazándiból kend se panaszojja föl néköm, mert a maga macskakaparását hat napig forgattam, miután végülis kiugrott belőle, mit is akart írni néköm.
Löhet, mert ott Köcskemétön má nincs annyi vérszopó szúnyog, mint a böcsületös múltban, s azok má se vesszőt, se pontot nöm pötyögtetnek szúnyogszar formájában a firkájára.
Me tuggya ám mög kend, hogy néköm elmondták ám a Déllő-tó legendáját, amit kendtől úgysem hallottam vóna, hiszön inkább a köcskéket föji, boszorkánykodik, ahelyött, hogy okosabban figyölne arra, hol is vót a Déllő-tó. Láttya, néköm szögedi parasztgyeröknek emondta egy bicskás köcskeméti hajjakend a kocsmában két kupica között.
Szóval, addig is tudtam, hogy István királyunk nagy királ vót, fél országot végigportyázta, hogy a keresztöt mindönki lölkébe béégösse. Különösen Ajtony nagyúr vót a bögyébe, me ő még mindig más hitön vallotta magát, s nagyon körülgette a körösztvízet. Húsvét táján prüszkölt lögjobban ellöne.
Amiko mög a királ bévetötte magát zsoldosaival Köcskemétre, ott aztán az is kiderült, mönnyira asszonylelkű hada vala nékie. Mármint a királnak, nöm ám Ajtonynak. Arról rögényt még nöm hallottam.
Me tudd mög ám, néném, hogy a Gyenös téren, ahol fázósan szoktad a dagadt lábadat napfürdetni, bizonyám ott táborozott hajdanán a királ. Ott biza egy nagy mocsaras tó állott, a Dellő.
No, úgyi mily okos lögényke vagyok, hogy még erről is tudomásom van néköm. Az atyafinak, ki elrögélte néköm a kocsmában elhiszöm, me részög embör sosem lódít akkorát, hogy né higgyök néki.
Különösen mióta Háry Jánost ledöfte a bor, s már azóta nagyot sönki söm mond, kivéve a politikusokat.
Szóval ő mondta mög néköm, amikor István bévetődött Köcskemétre, Ajtony mög kirobogott előle, a királ tábort ütött a Déllő-tó partján. A marcona serög pediglen oly gyáván viselködött, hogy mindön döfölödő szúnyogot agyon akart csapni. És mitől ez nömigen úgy működött, mint az ellenség, a harcot elvesztötték. Gyáván mönekülőre vötték a dolgot, s síránkozva járultak a nagy királ ölébe:
— Urunk, királunk, nagy veszödelöm ért hozzánk, mivel ezön vérszopó fönevadak nömigen tágulnak, vérünk szíjják.
Mérgössé vált ettől a nagy királ, s mögfenyögette söregét:
— Anyámasszony ütödött hadát hoztam én el, ti gyáva nyulak?
— Egy életünk, egy halálunk, de mi ilyön ellönséggel nöm tudunk hadra mönni! — sírták a katonák. — Vigy minket igazi csatába! — könyörögtek.
Mögsajnálta a királ a söregét, s bévonulván sátrába, addig addiglan imádkozott, hogy egy förtelmös szélvihart támasztott a szúnyogok ellön, s az úgy kitakarította őket, hogy többé látni söm löhetött egy szömet se belőlük.
No, látod, néném, ilyönképp tösz a jó királ! Mögvédi alatvalóit mindön veszödelömtől. Nöm úgy, mint kend, aki hagyta, hogy a mönyét elrabolja a lögszöbb kakasát.
Szóval, néném, bévetöttem magam Köcskemétre, s ímé legendát találtam, s ehelyütt most kendnek mögírtam.
Maradok tisztölettel Kend íránt: Jankó
Legutóbbi módosítás: 2019.08.15. @ 11:48 :: nemojano
