Hajnal Évának
Kiszakadt szita lett lelkem.
Nem marad meg benne jó szó,
új gondolat és érzelem.
Átfolyik most rajta minden,
piszkos nyomokkal hintve be.
Hiába remélek gyógyírt.
Szitakötő nem jár erre.
Máshol szitál az eső is,
rongyos lelkem nem mossa át
s a mindent gyógyító fény sem.
Lukas lélekkel egyedül
tévelygek, szégyenem fekete
árnyait kergetve szüntelen.
Dalom hogyan zenghet így
és maradhatna fenn örökre?
