Seres László : Bűnös út

Megkésett kérdések Servius Tulliushoz

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ki hallja meg,
ha megsüketült a fül a hallásra,
s izgága senkik csak mutogatnak
sunyin szekértáborokban egymásra.
Száj se mozdul, csak vére hull a dalnak,
míg lelkekben félelem az úr.

 

Ki látja meg,
hogyha megvakul a szem a látásra
s vérgőzös hiénák tapogatnak.
Az igaznak a gaz lett hasonmása,
ítélni akarnokok akarnak,
míg lelkekben félelem az úr.

 

Ki mondja meg,
ha a száj néma jajra, kiáltásra,
s megbarmult a nyáj, már hangja sincsen.
Törpe királyok hatalmi varázsa
győz, vagy a mennyben trónoló Isten,
míg a lelkekben félelem az úr.

 

Mondd Tullius,
ki érti meg szenvedéseinket.

 

Legutóbbi módosítás: 2015.03.19. @ 06:05 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.