Ez olyan, amilyennek gondoljátok.
Olyan önz? vagy,
osztozzunk meg rajtad,
hogy a szuszogásom
a csíp?dr?l halljad,
s ne legyen köztünk semmi,
amit fel
vagy le kéne vetni.
Átjárlak téged,
mint sz?zfát a féreg,
lelkedig rágom,
s a csontodba vájom
a saját szívverésem.
Beléd suttogom a lényem,
fent vagy lent,
most részben, s majd egészen,
megérted, ha eleget tanulsz,
ki a zár és ki a kulcs,
én nyitlak téged vagy te engem,
s hogy együtt vagyunk káosz
ebben a rendben.