Nézd, hova tűnök el
megint!
Mérföldkő voltam a hegy tetején.
Elájulásom perce közel;
íme, a meg nem születő egyén!
– Morzsák: tudom, nem maradok,
nem érzek, nem haladok felém.
Átdübörögnek a kigyúlt napok
a megkülönböztethetetlenség bágyadt egén.
Szavakban szétfolyó feloldott élet,
tekergésből kigyógyuló kígyó,
nélkülözhetetlen halálos méreg,
kezetlen, vak, analfabéta író.
A verssor önmagát megírva árad –
semmit sem ér kiontott véred,
meghajol előtted a mindent-bíró,
mert új homokra építed új várad,
és minden szeméért pályabéred kéred.
Nincs a holnapnak köze a mához;
a ma a tegnapot végleg eltemette.
Maradandót alkot, aki krumplit hámoz;
megfagyott madárfütty zúg a végtelenbe.
Utolsó kivégzés – és már nincs több hóhér;
lélek, önként készülsz e világ urához;
szabadság:? csalásod szerelem üzente.
Jézus! érdemes-e meghalni egy szóért?
Légy hű a kutyádhoz, s közben változz, változz!
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:55 :: Bogár Gábor
