hányszor indultam el hozzád
de csak a falak bámultak
óriási szemekkel
téboly ez az állapot
meg az hogy
két órája próbállak
olyan egyszerûre fogalmazni
hogy elviselhetõ legyél
de folyton kiszakadsz belõlem
és mintha tényleg itt lennél
a hátam mögé kerülsz
érzem a nem létezõ illatod
és az ujjad
amit olyan lassan húzol
végig a nyakamon
hogy sikítani szeretnék.
(hát ma sem bírtam nélküled)
Legutóbbi módosítás: 2007.12.04. @ 16:34 :: csurai zsófi