Böröczki Mihály - Mityka : Villanyfény

Nyomtatás

Nagy varázslónak láttam a telet,

még alig múlt dél, máris este lett,

a nap rövid volt és a tél sötét,

a hó hideg fehérű öltözék,

s rámeresztette konyhánkra az ég,

kis pöttyre zsugorodott kék szemét,

és láttam, ahogy beszökik a fény,

az apró ablak öreg üvegén,

hogy követhessem, körbe álldogált,

a nagy egészet mégse láttam át,

a konyhában se tudtam hol, mi van

eldugdolászva vak sarkaiban,

az asztal lassan nyelte a homályt,

rajt éhes petróleum lámpa állt,

s az egész utca – jó tíz ház talán –

így bámult ki a világ ablakán,

s eljöttek, mint a kézhez a dolog,

a kihegyezett villanyoszlopok,

majd lyukak, vályúk, drótok serege,

az öreg ház majd megroggyant bele,

az élet pördült száznyolcvan fokot,

és kétszázhúsz volt lángja lobogott,

a deszkamennyen kisütött a Nap,

s én ott álltam a pókhálók alatt.