Marthi Anna : Közömbösségeim

 

 

mert durva könnyek morzsolták arcomat tegnap 

oka se volt ma olajbogyó-zöld a nyugalom

végre este van közömbösségeimet radírozva

kitalálok magamból bekötözném érdeklődéssel

hűséges fájdalmadat csak kapaszkodnom nem

senkibe így egyedüllétbe szagolok olajfestékbe

sose tudhatom meg elhagytál-e végleg vagy

velem vagy hogy ne sírjak szűntelen tanítasz

bármit adsz ezentúl csomagolt szavaid elemózsiák

nem tudom a szerelmet magamban tiporni

máshoz szabni jövőt érlelőn csak a gyereksírás

segít és a szépülő otthon anyásodásban mesékké

összefogni a sok változást és agyő csúf magány

stafétabotom a kundalínit úgy kifaragni hogy

minden kis ablakon más színű nap ragyogjon be

szivárvánnyá növeli isten egyedül valós adása

 

 

Legutóbbi módosítás: 2013.07.17. @ 19:42 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak