szívem kövek alá szorult dobbanásival
nem ostoroz a majd. akarlak
vad védekez?n. konok daccal
felvértez?n. gerincoszlopom
jólfésült merengésekkel korlátozott
lépcs?során jársz. ismered mozdulataim
kócos t?n?désinek rezzenéseit. s ha már
nem leszek több csak egy fagyott lélek
tenyered csendjege fölötti félénk rianás.
kinn a kertben akkorra reménysz?rt lesz az este.
s te csillagfény árnyaként pihensz el
retinám falán.
Legutóbbi módosítás: 2012.10.01. @ 22:00 :: Szakál Magdolna
