Mi az, hogy vers – kérdezte kisfiam,
S eltöprengtem rajta, hosszan, jómagam.
Tanítják: a vers szép, a ritmus szava
De így hamis a szó, s a szónak súlya
Hamis, csalárd, hisz a vers édes muzsika,
A lélek zenéje, éteri a csoda:
Betűt-betűre; szó – szót követ,
Szóval elmuzsikálod a lelkedet,
Rímet, hasonlatot egymásra rakod
Hol kacag a lelked, hol zokogva száll dalod,
A vers az messze száll! Halandó hallja meg,
S ha szépen szól, a szív beleremeg,
Megérint, jót, rosszat, kicsit és nagyot,
Könnyet csal szemedbe, vagy ragyog mosolyod,
S ha azért szól, mert elesettre lel
A te szíved – lelked részvéttel felel.
A vers hatalom, mert hatalmas a szó,
Mely korszakot, földet, eget mozgató;
A vers fegyver, mi harcol, ha kell..
De szerelmes játék is, ha a szív felel,
Ifjú anya ajkán mézédes szép mese!
Idősek szívében ifjúságuk heve.
A vers maga a csoda, édes, bús muzsika,
Szeressük, becsüljük, lelkünknek hímpora.
Legutóbbi módosítás: 2012.08.10. @ 05:41 :: Győri Irén