Marthi Anna : Szinkron csúzli

Nyomtatás

A kezed tud bársonyul?

Szájadban nyelved bólogat.

Visszaadják a szerelmet,

töprengek álmosan.

Miért hallom neved, mint

gondolatolvasáskor talált

összecsatolható döbbenet?

Remegő téblábolás vagyok.

Szinkron csúzlival a kézben,

önvédelem fáradtságos

kísérletében, a kis érlet mintha

párologna és lenne illata…

Rendre megdől az egyedüllét,

mert neveket csacsog a baj,

csak azokét, ahova landol, ha

mégis kitartóan tanulni kész.

Addig begyűjt a csend-szokás,

varratokat mímelnek a fák,

ki ne bomoljon, meg ne üssön,

ha holdezüst tálcán koponyás,

csontvázak darabjai a csillagok.

Felfal a doh, felfal a gondolat.

Mégis szótlan ég is nevet velem,

csak türelmet injekcióz a gyertya

kanócán felperzselt fény, tanít

e sötét a jóra, hintáztat félénk

indulat, amíg elmébe kap a tűz,

élénk jelened ha elengeded, így

lépésben marad veled mestered;

mind te, de a bűn nem szerethető,

de szereted-e bűnös magad, hisz

ez tán a feladat, neveld ha hagy.