Fotó: Domonyvölgy – tó
Hiszem, egy kedves angyal szállt felettem, s lelkembe
visszatért a jóság. Feledésbe hordta bánatom – azóta
muzsikának hallom a kerteket szántó traktor hangját.
Nem bosszant a szél, újra gyönyörűnek látom a világot
s mi boldoggá tett egykor, minden visszatért. Szerelmes
madarak himbálóznak ágakon, hurkapálcára sodort édes
vattacukornak látom a fákat. Bogarak köröznek felettem,
élvezem a hangyák katonás menetelését, végre fájdalmat
koncol a szél. Csak az maradt, ami szolgál. Fékezhetetlen
energiák örvénylenek bennem. Lábaim előtt hever,
ami fontos – a szétziláltnak gondolt összetartozások.
Most az egész világ nekem kedveskedik. Határtalanul boldoggá
tesz a tudat, hogy végre felépítettem és járom a járható utat.
Legutóbbi módosítás: 2012.04.23. @ 18:25 :: Kőmüves Klára
