Pogány Gábor : Vízibalett és etikett

Hová mész te kis nyulacska, ingyom-bingyom táliber… *

 

A kertváros, az más. Nem is város, hanem falu inkább, már eleve. Voltaképpen persze a városnak része, de igazából teljesen külön teste annak, elválasztja tőle a folyó, annak gátja, így két hídon is át kell jönni annak, aki idetart, és a gátról is le kell hajtani, így nincs is csak két bejárata a kertvárosnak, mert magas a gát, és ha nem lenne, akkor a kertváros sem lenne, és a távolabbi települések is úsznának árvíz idején, és mivel magas a gát, így gyalogosan is csak lépcsőkön lehet a kertvárosba lemenni, tehát teljesen elszigetelt, mondhatni fallal körített ez a része a városnak, mert a gát két oldalról, mintegy a háromszög befogójaként öleli, míg a háromszög átfogója, hogy maradjunk ennél a szemléletes példánál, a folyó holt ága, ami a kertváros alatt fodrozza a vizet és táplálja a parti nádast, hogy azután visszakunkorodjon a folyónak és tizenhat kilométeres vízpatkóként ad mindennapi reményt a horgászoknak, akik nem törődve a távolsággal, fizikai akadályokkal, jönnek a városból sokan, olyan sokan, hogy hétvégén tele a holtág partja velük, autóiktól nem lehet mozogni, mert egészséges dolog a horgászat, de autóval az egészség is kényelmesebb, és a horgászok lemennek a helyiek stégjeire, és már kora hajnalban felcsattan egy-egy vita hangja arról, hogy ki is horgászhat azon a stégen, vagy a kikötött csónakból, és így lesz a nyugalmas tevékenységből vérnyomást fokozó hajnali konfliktus. A holtág partja náddal díszlik, a nádasban rejtett lejárók mennek a stégeknek, kitaposott horgász tanyáknak, a nádas fölött százados füzek és más fajta fák bólogatnak, alattuk keskeny aszfaltút, azon megy gyalogos is, ha autóból pedig szembe is jönne, a víz felőlinek kissé le kell húzódnia, mert a másik oldalt már kertek, házak vannak.

A háromszög északi befogóját jelentő gát mögött kilométeres ártér húzódik, erdővel, tocsogókkal, kenderáztatóval, nyári gátakkal, kertekkel, elhagyott házakkal, azokban hajléktalanok kolóniáival, a folyó partján üdülőkkel, kisebb nagyobb pihenő házakkal, amik leginkább vállalatoké, vállalkozásoké, némelyik udvarán medence is akad, némelyikben kocsma üzemel, de akad olyan, ahol étterem és rendezvényház működik. A kertvárost keletről védő gát mögött valaha egy hatalmas rét terült el, ahol óriási nyáj legelte az áradás hizlalta füveket, s a tikkasztó nyári hőségben liget fái alá húzódott a pásztor állataival. A liget mellett jéghideg vizű kútból oltotta szomját a birka. A rét alatt kerül a folyó nagy kanyarral délnek, maga mögött hagyva az időnként szigetként átölelt ligetet. Áradáskor a rét tengerként látszott. Azután gát épült a rétre, a rét szélére, bekényszerítve a folyót szűk folyosóba, hogy a nyáj, a liget, a kút, a dús füvek helyét átvegye a bevásárló központ, a barkács áruház, leaszfaltozták a rétet, most dézsában nevelt fák próbálnak megkapaszkodni és árnyékot adni az autóknak.

A háromszög külső csücskében, a holtág elején, a gát tövében a legelső ház a gátőré, avagy a rossz nyelvek szerint a gátőrnagyé, aki nem csak a gát épsége fölött őrködik, hanem a zsilipet is nyitja-zárja utasítás szerint, a zsilipet, ami a holtágba engedi a vizet a folyóból, és így a gátőr a mindenható a horgászok és evezősök és télen a korcsolyázók és hokisok és lékhorgászok fölött, mert rajta múlik a vízszint és vízszinten múlik minden a holtágban és partján. És ha a gátőrnek a horgászat, vagy az egyes horgászok bizonyos szempontjai szerint, mondjuk több hetes beetetés eredményeit semmibe véve kell tíz centivel megemelnie a vízszintet, akkor a partról a kocsmákba húzódik a parti nép és olyankor nem ajánlatos a gátőrnek arra tévednie, mert a legkevesebb az, hogy nem hívják meg semmire, de esetleg a magukat házi pálinkával hajnal óta fűtők tettlegességre is készek a máskor oly szeretett felvigyázóval szemben. Legalábbis szóban ez többször elhangzik. A második ház a parton kertészet, minthogy kertészetből a kertvárosban több is van és több féle is, ez itt például dísznövény kertészet és áruda is egyben, és tavasszal és ősszel az itt teljesen keskeny parton úgy állnak a vevők autói, hogy ha két másik jönne egymással szemben, akkor valamelyiknek tolatnia kell.

A holtág másik partján elébb az öregek otthona nyomul majdnem a partig, azután az evezős pálya épületei és lelátója következik, mögötte a táborral, majd lentebb a part már üres, mert fentebb hétvégi kertek, vagy inkább kertecskék sorakoznak, amiket valamikor az átkosban osztottak ki a dolgozóknak, hogy azután szerszámosok, később pici hétvégi házak épüljenek, manapság pedig sokat már bővítettek is és egész évben lakják, és így nem csak hétvégén és nyáron telik meg a túlpart, hanem egész évben és a korábban csak idényben kinyitó kocsmák és boltok is már egész évben nyitottak.

Szóval a kertváros az más, merthogy nem is város, hanem inkább falu. A kertvárosnak is van központja, ott van például a posta és most éppen gyógyszertár, aminek helyén korábban kocsma volt, még korábban süti-bolt, és akad ott egy kút is, amiből ártézi víz folyik, és abban az utcában van az óvoda és ott volt az iskola is, míg iskolaként működni meg nem szűnt és ott volt a gáz-cseretelep, és picit odébb még megvan a játszótér, kis focipályával, és lentebb, a parton ott a művelődési ház, ami nem más, mint egy terem, mellette egy konyha-öltöző vegyes használatú helyiséggel, a teremmel szemben nyílik a könyvtár ajtaja, a művelődési ház mellett szintén találni egy ártézi kutat, mellette még ott áll a régi pártüdülő, a parton pedig, nagyrészt a víz fölé nyúlva az egyik horgász-egyesület nagy tanyája terpeszkedik.

Fentebb, a gát alatt volt az áfész bolt, hagyományosan presszóval, azaz kocsmával egybeépítve, aminek valami egzotikus nevet adtak, talán Karavánnak keresztelték, de ez nem biztos. Mindkettő megszűnt már, s bár voltak kísérletek mindenféle tevékenységre, ma már üres a ház, tán el is adná tulajdonosa. Bolt is volt egy időben több is a kertvárosban, kocsma sem kevés. A kertváros az más, mert itt mindenki ismer mindenkit, nagyok a kertek és lombosak a fák és nem csak tujákat termelnek és akadnak csirkék, kacsák a házak mögött, itt-ott galambokat is tartanak és képesek megállni az emberek beszélgetni, és türelmes az autós, mert hiába a járda, a gyalogos az úton sétál, és nem csak rohan valahová. De ez is eltűnő világ. Mert a kertváros, az más.

 

 

 

Illusztráció: Túry Mária – Változó kisváros

 

Legutóbbi módosítás: 2012.03.10. @ 17:52 :: Pogány Gábor
Szerző Pogány Gábor 79 Írás
Üdvözlöm a Héttorony közösségét, és köszönetem a meghívásért! Magam firkász volnék eredetileg, de miután korábban írtam egyebet, mint újságot, így laptól távoztom után is folytatom a billentyűzet püfölését. Kérem, fogadjátok kritikával szösszeneteimet, bár megjegyzem: a bírálatokat kritikával tűröm.