A sötétség útra kélt,
pincébe nézett be
de elzavarták.
Hol az árván maradt
gyertya már csak aprókat
harapdál, s nyögve nyeli
a töménységet,
ott már halálos gyomorrontás
minden egyes falat,
mert nemcsak az éhség
végezhet az emberrel.
Ajtó csapódik,
megremeg az eresz,
a mesterséges összetétel
átengedi a fájdalmas
köt?dés könnycseppjét.
Szobába lép az este,
olvasólámpa próbálja
szorgosan elhessegetni,
imitálni öreganyja
ablakon átsz?r?d?
mosolyát, de csak
hosszú ásítássá nyúlik
szája a könyv lapjain.
Ablak alatt tücsök ciripel,
üres sztrádán száguldoznak
spontán szonátái,
nem harsogják túl
biciklin repeszt?
gyermeki kacajok,
szerelmes párok
búgó motoron,
sem kiránduló
busznyi id?s nótafák.
Csak a fáradt lelkek
csendes horkolása
nyomja a basszust
a heged?szóló alá.
