Ez a kép ihlette a verset.
Kastély parkjában két odvas farönk között
kopott pad áll, lábához ?sz avarja költözött.
Zúzmarás szél? haldokló levélhalom
fáradtan görög tova az utakon.
Magány jár a fák közt s csendes nyugalom.
Nemrég napfoltokkal játszott itt a szél,
most fellebben egy-egy megdermedt levél.
Szürkés opálkabátban terjeszkedik a köd,
homályba vész a kastély az öreg pad mögött.
Párás, rohadó didergés zizeg lent és fönt.
Nyáron madarak játszottak lombkorona alatt,
most kihalt minden, nincs veréb se galamb.
Tegnap forgataga mára csupán emlék,
megkopott ágak közt Úrrá n?tt a Nemlét.
Avarba simuló elmúlásom ez az ?szi kép.
Legutóbbi módosítás: 2011.12.05. @ 09:54 :: Helen Bereg