Nézd csak
a tél mindent
fehérre festett
hiába
szitálja rá
szürkeségét
az alkonyat
halottnak t?n?
jeges világban
veled
együtt látom
a földre hulló
ezüstös árnyakat
már t?nnek el
mind
mind
egyre messzebb
elhalkulnak a sóhajok
te ott
én t?led
messze
messze
mégis
egy ablakon át
látjuk
a sötétben
felfényl?
legels? csillagot.
