RÉGI
Miért haraptam bele, ha oly édes is?
Jaj, elveszejteném földi kínjaim!
Ha halhatatlanul se múlna el, mit ér?
Feledni, hogy lehet, talán a hegy
min lábam naphoz ér, talán a pej,
min ülve kél a szél, és lobogva tűz.
Hajaj, az új csók se kell, csak harapnám,
mi édesen e keserűt oltaná,
de nem teszi – komor testhideg éj a vágy
– fekete ordas ésszel nyúz, és magányom
bármely nászban egy szemre éhesen,
képtelen nem látni mindenkiben:
fényes arcú-mosolyút, ha minden Ő,
ki hát, ha héj a test és alatta ő lobog
minden kapualjban, minden álom-karban?
Legutóbbi módosítás: 2010.12.12. @ 15:00 :: Marthi Anna