Csodálkozott a költ?,
egyik verse lánynak
született, formás szépség!
Nyomban szerelmes
lett belé. A vers pedig
használatba vette a költ?t.
Dúdolt, fütyörészett,
taktust vert térdén,
ujjain ütemet számlált.
Azóta a verslány feln?tt.
Kopog a sorokban, sorok közt,
szabadulna már a versb?l!
Költ?nk tökéletesen feledte,
elvégre ilyenek a vers-n?k,
életünk hiteles tanúi.
Legutóbbi módosítás: 2010.12.06. @ 18:43 :: dudás sándor