pirkadna, de felh?s az ég.
a reggel tovább szundikál.
kekszmorzsás, szürke, hálóingében,
fél mamuszban botorkál,
itt kuncsorog megint. kopog,
kezében bögrével, az ablakon,
felétek nem tudom milyen lehet.
nálunk nem kívánt rokon.
folyton rá várnak a madarak.
az a pár, aki még nem költözik.
miatta áll sorba a meló el?tt
a szálas virág, míg megkötözik,
legyen már! csak ki kell nyílni!
s a kulcs ott zörög e lusta kézben.
a morgó tömeg lassan halad,
hogy meló el?tt a közértben,
kiszolgálja a bunkó boltos,
ez a nyúzott arcú lusta reggel.
a sosem dicsért néma vitéz,
szemben az ádáz, lusta, emberekkel…
Legutóbbi módosítás: 2010.11.14. @ 13:54 :: Szendrői Csaba
