Szendrői Csaba : Nyavalygásom

Nyomtatás

olyan émelyít? lettél

lelógó b?rred?k

egy szolid élet

feszes izomzatán

ujjaid a térdedbe

gyökereztetve

mint sziklába’

kínjában

otthonra lelt

platán

már a szív is

mutatóra ver

veled süllyed az anyag

az a folyton

meg megroppanó

katamarán

visszajössz?

persze hogy!

Visszajössz!?

Mennem kell!

Visszajössz!!?

Talán.

olyan émelyít? lettél

lelógó b?rred?k

egy szolid élet

feszes izomzatán