Kőmüves Klára : Én vétkem, én vétkem…

 

 

 

 

Talán sosem vérzett még így a Föld szíve.

Vörös, iszapszerű színe félalvadtan festi

mellkasát a megteremtett testnek,

gyógyimákból kevés jutott a Földnek.

Az emberek pénzért könyörögtek, jómódért,

ingatlannak felmagasztalt ingóságokért.

Haszontalan haszonra vágytak és büszkén

fordítottak hátat a láthatatlanságnak, mert

a pénznek szaga van, fogása, teste kelletős –

minden félelmet legyőzni képes bűnerő,

ha másra szolgál és nem Istenadtaságra,

lelkünk köntösét – a testet – táplálja és vigyázza.

 

 

(Most szégyellem magam, amiért

 hittem már én is, abban az öröklét.

 Vajon ki hinné el nekem, ha mondanám,

 mindannyiunk vétke, ami történt.)

 

 

Legutóbbi módosítás: 2010.10.17. @ 09:46 :: Kőmüves Klára
Szerző Kőmüves Klára 747 Írás
Később talán hosszabban bemutatkozom, most csak annyit; vidéki vagyok és főleg a verseket szeretem (olvasni ...és írni is :))