Zerge nagyon szerette, amikor éppen a szülei tanítottak a lakásuk melletti tanteremben.
Ez 3-4 évente történt csak meg, mert a négy tanító, mint a vetésforgó, úgy váltották egymást. Miután járni megtanult, akár akarták, akár nem, hívott-, vagy hívatlanvendégként, az órákra bejárt és szuper dolognak tartotta az iskolát, egészen addig, amíg maga is iskolás nem lett.
Szerették a gyerekek, ebbe persze az is belejátszott, hogy nem igen volt más választásuk, hiszen a tanítónéni és tanítóbácsi fiát nem ildomos nem szeretni.
Szülei időnként, mivel nagyon csintalan volt és zavarta az órát, kitessékelték, akkor a dadájával – mert neki olyan is volt -, Pirivel töltötte a délelőttöt. Őt valamiféle testvérként kezelte, hiszen csak tizenéves lány volt, az anyját viszont, miután óhatatlanul rengeteg időt töltött náluk, Vasanyámnak nevezte. Tette ezt azért, mert hallotta, hogy három lánya anyámnak szólítja őt. Érdekes, ebben a faluban nem édesanyám és édesapám járta a szülők megszólítására, hanem anyám meg apám. Az biztos, hogy olyan zsíros kenyeret, mint Vasanyjánál, sehol nem evett. Ez jellemző a gyerekekre, hogy minden jobban esik másnál. Még volt egy család, ahol hasonlóképpen szeretett nassolni, de Vasanyjáéknál teljesen otthon érezte magát, „szinte” nélkül, családtagként.
Kevés nagy kapitális emléke van ezeken kívül az egészen kis kölyök korából, arra viszont tényként emlékszik, hogy végtelenül irigyelte az iskolásokat. Az óvoda vaskerítésénél figyelte, mikor jöttek-mentek az iskolába, nagyon szeretett volna közéjük tartozni. Aztán ezt sikerült alaposan lerombolnia a tanítónőjének.
Nagy családi osztás, szorzás előzte meg első-osztályba menését, mert apja akkor indított első osztályt, amikor már éppenséggel mehetett volna iskolába, bár életkorilag csak alig.
A szülei úgy döntöttek, hogy jobb, ha nem közülük valamelyik tanítja, hanem a soros tanító néni. Ennek racionális okai voltak.
Egyrészt apja osztályába nem lehetett volna nem kivételezettnek lenni, ő meg nem az a típus volt, aki kivételezni tudott. Konfliktusok lehettek volna belőle, azaz osztálytársai nagyon szerették volna, akkor is, ha ez nem igaz. Szóval így volt ez rendjén. Mindkét szülő tanító lévén, szakmájukban mindig és mindenütt elsőként sikerült rátermettségükkel bőséges ellentábort kreálni maguknak a kollégák közül. Nos, egy ilyen kolléganő osztályába került az elsős Zerge, naivan. Akkor még fogalma sem volt az ilyen dolgokról és nem is feltételezte a felnőttekről, hogy bosszúállóak is tudnak lenni, pláne nem a gyerek irányában.
Akkor még bámulta a felnőtteket és azt hitte jó lesz majd, ha ő is egyszer nagy lesz – Bródyt idézve. Meredeket tévedett, az egész 1-4 osztályt úgy élte meg, mint egy őshorrort. Nem igazán volt olyan nap, hogy jókedvből ment volna iskolába.
Az első két évben még ott volt Dudika, de ő sem tudta egyensúlyozni a szünetekben, az órák sötétjét. Dudika, az óvónő kislánya már az óvodában speciális barátja volt, némely anatómia órákat is adtak egymásnak az óvoda melletti kertben. Barátságuk az iskolában is folytatódott, bár itt már nem volt anatómia… Sajnos második osztályban ő más iskolába, más településre költözött a szüleivel, úgy hogy Zereg egyedül maradt. Akkor még voltak barátai is az osztályban, de negyedik osztály végére sikerült elérni a tanító néninek, hogy igaz barátja ne nagyon maradjon. A gyerekek nagyon befolyásolhatóak, és ez a befolyás megszűntével sokat tud változtatni, így ötödik osztályban már nem volt ennyire horrorisztikus a helyzet.
Meg akkor már nagy meglepetésére észrevette, hogy osztályának van egy olyan tagja, jelesül Milli, akit oly mértékben nem fedezett fel, hogy nem is emlékszik rá 1-4 -ből. Negyedik osztály végén rájött, hogy ő az, az egyén a világon, aki megtestesíti a neki tetsző nőt… akkor.
Az öregedő Zergének a női abszolútum ugyan már hosszú ideje megváltoztathatatlanul a felesége, mind személyiségben, mind hűségben, tisztességben és minden egyéb másban, olyannyira, hogy most a vonaton, ahol a pálya nyílt, és még hátramenetben nagyon hosszan üres, mellőlem minden Renit, vagy ehhez hasonlót a többiek közé zsuppolok.
Szöszikém ülj le ide mellém, ezután Te leszel az én útitársam, úgy ahogy eddig is az voltál, hiszen Neked mesélem Zerge életét.
Legutóbbi módosítás: 2010.04.06. @ 11:00 :: Boér Péter Pál
