Tükörbe néztem, de
vak volt már és öreg.
Alig-alig adta
vissza a képeket.
Fekete foltok közt
kerestem arcomat,
nem láttam. …Igaz, már
láthattam jó sokat…
Találtam új tükröt.
Belenézek, s látom,
a régi tükör volt
mégis a barátom!
Hagyott még egy reményt,
hogy a foncsor a kopott.
Már tudom, hogy öreg
nem õ volt. Én vagyok.
