„Mi marad majd a hét napból utánad,
a sor, a könyv, az átkuszált papír?
Az ember eljön, akár a vasárnap,
és hat napig a hetedikr?l ír.”
(Böröczki Mihály)
Hat napig építesz várat
sátrat versz, hol tanyázhat
tunyaság, fáradtság, restség,
sátorlapok közé rejtett végtelenség,
az erd?, a f?, zöldül?,
a fák bontásra készül? lombja rügyben,
?szül? halánték,
játék, vagy magaddal, vagy csapódott társsal,
háború, jó és rossz ügyben
nyert-vesztett csaták,
térdeplés karzaton, két strófa közt,
Úrfelmutatáskor.
Ugye, csak sátor?
Vállra, hátra köthet? és hordozható
messzi vidéken,
át egy emberölt?n
a hit?
Talán.
Ki marad hét nap, utánad?
A sors, a könny kimarad?
Talán, az ember is?
Hetedhét vasárnap. El?ttünk
kitaposott országútjaink járnak.
Le.
Háromlábnyira. Földhöz közelítve.
Esetleg fölfele.
Valami fénybe.
Mi az, mi ebben nem életszer??
Panaszkodom?
Ragaszkodom a holnapomhoz!
Hiszem.
Sosem alszom el örökre.
-csataloo-
BGJ.2009.12.28
Megjegyzés: A vers, ha az, nagy bels? viták szülötte. Írtam, kettesben, Horváth Líviával. Hol ?, hol én. Köszönet érte a négysoros megihlet?nek.
Legutóbbi módosítás: 2009.12.30. @ 08:10 :: Balog Gábor -csataloo