Ha lehullik fejemr?l a korona,
mert holnaptól már új fürtökön ragyog,
egy fiatal lány sápadó homloka
tán jobb helye lesz, mint énmagam vagyok?
A sors engem is csak onnan emelt fel,
abból a porból, hol minden egyenl?,
de visszadob most és kevesebb leszek;
semmi lesz a régi, büszke emberb?l.
Nem a selymet és brokátot síratom,
nem a lázadó párizsi fényeket,
csak az örök-emlék?, szép sírhalmot,
ami ellopja az elmúlt éveket.
De ugye tudják majd a régi korok:
az Els? voltam – és maradni fogok.
