Az est mint lassú álom
rázuhant az égr?l a földre
és menekült a nappali mámor
csak a poshadt frászt
hagyta itt egy id?re
és mint lusta katona a ház
bezárkózott magába
és menekül mint megannyi
bágyad munkás
a magányban.
És ott mégse lelt semmit
Csak annyit mi egy élethez kell
fennmaradni és fenntartani
mindenáron ha kell
és taposni akár az estt?l reggelig
és semmi ágyán halni meg
Munkástelepek zajfürtjein
munkáshalálban halni meg.
