azt hittem
ha újra rohanok és
kigombolok minden
létez? gombot
majd elsuhan felettünk
ez az örökös kapkodás
ez a ki – be állapot és
végre egyedül ülhetek azon
a vékonyka padon
mindenféle megfelelés nélkül
és nem gy?lölöm majd
annyira a hallgatásod meg azt
a kerítés mögötti világot
amib?l állandóan kirekeszt az id?
egyszer?en
(szeretnélek
lefürdetni
lemosni
a szennyet
csak Téged
hagyni
meg)
/a d?ltbet?s rész, Széll Zsófi Források c. verséb?l való/