egy papírfecni hátuljára
Azt hiszem, beléd szerettem
ezen a csendes hajnalon.
Nem tudom mit,
és hogyan kéne tennem,
csak sort, sor alá tapogatva
firkálok itt a homályban,
fél spicces mámoromba’.
Minden beszélgetésünk
félig öröm csak.
Magamat tépem föl,
minden új mondatért,
hogy fent tartsam érdekl?désed,
hogy még foglalkozz velem,
hogy ne menj el,,
hogy lássalak.
Úristen! Mennyire szánalmas vagyok!
Legutóbbi módosítás: 2009.05.17. @ 05:15 :: Irlanda Máté
