Üres csend méláz szobám falán,
lassuló árnyakba öml?
hallgatag homály.
Reszketve bújnék beléd,
de kihunyt fények helyén
sötétbe enyész? vonásaid
rejt?zködve néznek vissza rám.
Már nem intek feléd.
Kiszáradt szemem
a múltra hunyom,
fagyott lelkem mélyén
utolsót dobban szíved.
Legutóbbi módosítás: 2009.05.17. @ 01:40 :: Takács Andrea-Babu
