Édesapja, Szendrey Ignác, a Festetics-birtok tiszttartója volt. 1838 és 1840 között Mez?berényben, a Wenckheim kastélyban m?köd? leánynevel? intézet, ezt követ?en 1844-ig a pesti Tenczer-Lejtei Leánynevel? tanulója volt, majd a mez?berényi Celestim kastély leánynevel?jében végzett — olvasható az MTI által írt önéletrajzban.
Miután édesapja a Károlyiak jószágigazgatója lett, a család a Szatmár vármegyei Erd?dre költözött. Júlia, hogy kitörjön a vidéki élet egyhangúságából, gyakran töltötte idejét barátn?jénél, Térey Marinál Nagykárolyban. 1846. szeptember 8-án itt ismerkedett meg a megyebálon Pet?fi Sándorral. Az akkor már közismert költ? rögtön elnyerte a haladó gondolkodású lány szívét, aki szülei tiltása ellenére, pontosan egy évvel kés?bb férjhez ment szerelméhez. A boldogító igent az erd?di barokk várkastély kápolnájában mondták ki, mézesheteiket Koltón, a Teleki kastélyban töltötték. A lány szüleit?l semmilyen támogatást nem kaptak, ennek ellenére sikerült saját otthont teremteniük.
Pesten az irodalmi élet ünnepelt párja lettek. George Sand, a különc írón? – akit Pet?fi is tisztelt és becsült -, nagy hatással volt Júliára, aki szoknya helyett gyakran jelent meg nadrágban és el?szeretettel szivarozott. Már terhes volt, amikor kitört a forradalom. A párizsi trikolór mintájára megvarrta és március 15-én férje mellére t?zte a kés?bb ismertté vált els? kokárdát. Pet?fi naplójából ismert, hogy miközben a költ? a Nemzeti dalt írta, szíve hölgye magának piros-fehér-zöld f?köt?t készített. Zoltán, egyetlen közös gyermekük 1848. december 15-én született meg.
A segesvári csata után férje halálhírére Júlia felkerekedett és megpróbálta felkutatni hitvesét. Még a hadszíntérre is elment, majd Pesten Haynautól próbált útlevelet szerezni Törökországba, de sikertelenül. Egy ideig Kolozsvárott, majd apjánál, Erd?dön élt, azonban még a gyászév letelte el?tt, 1850-ben férjhez ment Horvát Árpád történészhez. Frigyét nemzeti felháborodás kísérte, rajongói, barátai elfordultak t?le. Noha három gyereke is született, Júlia a második házasságban nem találta meg a boldogságot. Férjét másfél évvel halála el?tt, már nagybetegen, elhagyta.
Szendrey Júliában mindenki csak az istenített költ? h?tlen özvegyét látta, pedig ? maga is alkotott. Verseket költött, George Sand-írásokat és -meséket fordított, valamint írt. 1856-ban az ? fordításában jelentek meg el?ször Magyarországon Andersen meséi, figyelemre méltóak esszéi. Pet?fi emlékéhez soha nem lett h?tlen, err?l naplója, feljegyzései tanúskodnak.
Betegségt?l meggyötörten, boldogtalanul, elhagyatottan halt meg 1867. szeptember 6-án. Utolsó útjára csak Zoltán fia kísérte ki, második férje nem engedte el a temetésre a közös gyermekeket. A Kerepesi temet?ben, a Pet?fi családdal közös sírban nyugszik.
Forrás: www.168ora.hu – Libra
Keser? kín
Keser? kín és gyötrelem
Volt énnekem a szerelem;
Ami másnak életet ad,
Az hozza rám halálomat.
Meghaltam én réges-régen,
De nem nyughatom békében,
kísértetként járok, kelek,
Keresve, mit nem lelhetek.
Keresve a boldogságot,
Mire sehol nem találok;
Mi messzir?l annak látszik:
Árny, mint én, mely velem játszik.
Hogyha közelébe érek,
Rémképét?l elszörnyedek
S futok vissza koporsómba
Új kínoktól ostorozva.
S rám vonom a búbánat sz?tt
Gyászos halotti leped?t,
S várom, hogy az ég majd megszán,
Hogy majd meghalok igazán.
(Ez a vers a szerz? megjelölésével szabadon utánközölhet?)
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:33 :: H.Pulai Éva