Pallagi József : Fésületlen sugárhaja…

Nyomtatás

Fésületlen sugárhaja

ásító sötét szádban lebeg

sebesen, tüzesen, fényesen,

s leheleted meteor-orkánjai,

szájüreged foton-viharai tépik,

szakítják, nyelik kócos

fénysuhanás-haját.

Téged robbant csillagok dühe simogat,

szentjánosbogár-galaktikák

csoszognak, rombolnak,

s szülnek új bolygókat

nyelved alatt.

De a napnak fésületlen sugárhaja

földünket vakítón végigszántja,

anyánk meleg, simogat,

színhegemóniát tart, öle él.

Itt most nyár van:

életet érlel a föld,

emberré áztat az es?,

s te mit sem tudsz arról,

végtelen fogaid közt

milyen csodás tud lenni

egy porszem.