érzed?
zsugorodik már az id?
ujjaink között
kúszik sisteregve
iszap-nyelve
hordalékán keseregve
lefoszlanak rólunk
a kukkoló istenek
dorbézoló kelyhek
eld?ltek
mind szivárog
nektár csókok párolognak
összekarol
a tarisznyált lét
félt
higgy neki
szereti
hamuba fészkeli
pogácsa illatát
kászuban érleli
gyanta mámorát
kérgek között
csordogál
az élet
a tiéd s az enyém
minden cseppje
kéj tépte
imazászló
lángol
mint jelz?t?z
s arcomra égeti
orgiák tivornyavásznát
vad kéj-daróc
álomtép?
mélabú
kanóc
kócos csep?
rozsdás orsó pereg
megfeszül
lelkem sárkányt ereget
egyre ajzottabb
szél markolta keretem
létem
szárnyára emelem
Legutóbbi módosítás: 2008.10.14. @ 07:08 :: Lucskai Vincze
