Festékbe mártom ujjaim,
lásd a színeket,
itt vagyok, ilyen vagyok,
fehér falakra nyomom bélyegem.
Homlokomra őrjöngő lidércek
leheltek csókot,
harcuktól torz sziluett,
ez vagyok én,
jegyesem a Fényhozó…
– ki lenne ellenem? –
Arcomra festette Végzetem,
egy bohóc keserű vicsorát,
rossz ripacs, játszom…
Mutatom színeim, belül csak
fekete és fehér…
még tart az előadás.
Legutóbbi módosítás: 2008.10.09. @ 08:56 :: Fecske Panna
