nem tudom, hogyan tovább,
van-e élet bennem,
rám köszön a napsugár,
madár csicsergése.
akkor ott a kőpadon
ígéretet tettünk,
szavak nélkül akartuk,
legyünk, amíg élünk.
fordultak a nappalok,
szédelgett az este,
ráncossá vált a gyümölcs,
dér is megcsipdeste.
kérjük Istent: légy kegyes,
hívjál minket, intsél,
az a pad se kőből volt,
indulunk, zenéljél.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:00 :: Szilágyi Erzsébet
