Szilágyi Erzsébet : estefelé

nem tudom, hogyan tovább, 
van-e élet bennem, 
rám köszön a napsugár,
madár csicsergése.
akkor ott a kőpadon
ígéretet tettünk,
szavak nélkül akartuk,
legyünk, amíg élünk.
fordultak a nappalok, 
szédelgett az este,
ráncossá vált a gyümölcs,
dér is megcsipdeste.
kérjük Istent: légy kegyes,
hívjál minket, intsél,
az a pad se kőből volt,
indulunk, zenéljél.
Legutóbb szerkesztette - Szilágyi Erzsébet
Szerző Szilágyi Erzsébet 223 Írás
Az ELTE orosz-latin szakán végeztem. Voltam az Akadémiai Kiadó szerkesztője, a szegedi JATE Klasszika-filológiai Intézetének oktatója, a Semmelweis Egyetem nyelvtanára. Versfordításokkal már gimnazistaként próbálkoztam. Magyar verseket, novellákat csak néhány éve kezdtem írni.