Az úgy kezdődött…/ életmesék felnőtteknek
Egy öreg boszorka panasza…
Na, igen, most is egy mesét mondok nektek, mint tudjátok, van nekem egy különleges ismerősöm.
Van neve is, de arra már ő sem emlékszik, csak az ilyen, olyan hivatalok, szolgáltatók, mi így nevezzük röviden, Boszinak, Boszorkánynak, Vasorrú banyának, szóval, tőle tudtam meg, megint egy történetet. Szóval a mi Boszink, eldöntötte, halad a korral. A kacsalábon álló kétszobás kulipintyóját modernizáltatja. Mégis csak milyen dolog, ha a szegény boszorkány a nehezen összekuporgatott pénzét végre nem ifjú sárkányai nyaraltatására fordítja, nem az unokáira, hanem szerény hajlékát teszi kényelmesebbé öreg napjaira.
Az ifjú sárkányok nem nézték jó szemmel a vén Boszi tervét, mert igaz, már húsz éve máshol kanalazzák a levest, de jó dolog az, ha az öreg anyjuk megtakarításait velük ossza meg./ mert az ifjú sárkányok is szeretnek kapni/ Azt legalább nem kell bevallani. Szóval, hogy a szót ne szaporítsam, az én kedves Boszi ismerősöm úgy döntött, hogy vén fejjel, de, már a vénséges vén napjainak a könnyebbé tételére fog gondolni. Elhatározását tett követte. Belül szépen kiglancoltatta a házat, éppen a kerítésen a mézeskalácsokat akarta újrasütni, amikor a sárkányai kijelentették.
– Az apánk után a ház fele a mienk! Ha akarod, öreg anyám, hogy szép legyen, akkor magadnak kell állnod az áldatlan tatarozást, mert mi, megyünk, ki a Balatonhoz, ki az Adriára, ki pedig az Óperenciás tengeren is túlra, nyaralni! Így a mi sárkány erőnket nem tudod kihasználni, a zsebünk meg üres, ami van, az éppen kell a nyaralásra. De ha haza térünk, majd odaszólunk. /szegény anyjuk azóta is várja, hogy szólnak, de, csak hadd várja…/
Eltelt a nyár, lassan haladt a mi Boszink a munkával, mert ugye a fiatal munkabíró legények azok is, mind, éppen nyaraltak, /azok sem különbek, mint az ő sárkányai. /Hát kifogott egy ambiciózus háromfejű vén sárkányt, alig hetven évest, szigorúan, napi háromórai munkára. Lassan haladt a szentem, nagyon lassan, mert a nyugdíjas sárkányok bizony már nem valami virgoncak. De azért haladt a munka, gyönyörűen dolgozott az öreg sárkány. Mire eljött az ősz, be is fejezte felét a munkának. Mire a munka fele elkészült, a Boszink megtakarítása alaposan megcsappant. Elhatározta az öreg banya, hogy a tatarozást felfüggeszti, amíg megint telik a buksza. Mert az én drága Boszim nem tudta a mai emberek hová ássák el a pénzüket, de ma a lidércfények csak a bankok üvegablakai mögött csillognak. Na meg a magas falú gazdag házak magas kerítései mögül ragyog némi lidércfény, de oda a Boszinknak még seprővel sincs bejárása, mert ezeket a nagy, szép házakat jobban vigyázzák, mint a községházát! A világ más területein lévő adóparadicsomok fénye pedig nem ragyog el idáig. Nagyon jól őrzik. Bizony, kamera őrzi azokat! Meg egyenruhás fiatal, markos őrök! Az olyan vénséges vén banyáknak a vasorrukat sem lehet ilyen helyre betolni, mert azonnal riaszt a csengő. Ő már olyan vénségesen vén, hogy egyszerűen le van írva. Nem adnak hitelt a bankok, mert ki szavatolja, hogy visszafizetni is lesz elég ideje a vénséges vén banyának. A biztosítás pedig bizony eszi, a pénzt. A sok mézeskalácsból összetákolt öreg boszorkaházakkal meg ugyan a bank mit kezdjen? Jön egy alapos kis forgószél, és az egész mézes kuckó összeborul, mint egy kártyavár. Így marad a kuporgatás. Szegény öreg, vénséges vén Vasorrúm, most az alig elég kicsi nyugdíját rakosgatja össze, ha szeretné befejezni az elkezdett munkát. Spórol a hasán, spórol a fűtésen, már majdnem mondtam, hogy spórol az utazáson. (De, azt ingyen kapja. Ha évente egyszer kétszer igénybe veszi, akkor is csak vérvételre utazik. Többre már nincs keret.) Máson már nem lehet spórolni. A tatarozáson nem lehet, mert az, ami elromolhat, az el is romlik./Morfi törvénye/Az öreg, még a régi mesékben épült kacsalábon álló mézeskalácsházak meg megadják magukat az idő vasfogainak. Előbb, utóbb kifárad, a kacsaláb s bizony lepakolja a boszi kis viskóját, és kész a baj.
Ha meg a számítása nem jön be a vénséges vén boszinak, és hamarabb távozik, mint végezne a tatarozással, a három tüzes sárkányfi örülni fog, hogy lám a Vén Boszi életében eltemette magát. De legalább összespórolta a temetésre való kiadásokat. Mert, most ez a módi, ha felépítetted az országot a nagy világégés után, felneveltél zokszó nélkül egy csomó gyereket, szerencséd volt, és megérted a saját nyugdíjadat, amit egész életedben tisztességesen fizettél, mert levonták! Szerencsésnek mondhatod magad, mert fogadok, hogy besegítettél a gyerekednek az életkezdésbe is.
Akkor elvárják tőled, hogy a semmire sem elég kis nyugdíjadból fillérenként kuporgass össze annyit, hogy legyen miből eltemetniük az utódaidnak. Ne kelljen már a Bahamákra szóló utat visszaadni a temetés miatt. Ezt a történetet panaszolta el kedves öreg Boszikám, amikor a piactéren kicsit tereferéltünk. Mostanság, ilyen dolgok esnek meg errefelé! Felétek talán jobb a világ?
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:00 :: Adminguru
