Czirják Jolán : Szakítás

 

 

Hát ennyi volt, nincs hozzá(d) már jogom! 

Nyakadba többé nem varrom magam.

Nem mondom bár, hogy minden rendbe’ van,

megállok eztán saját lábamon.
Nem egyszerű, de sorsom vállalom.
Megélek, még ha nem is gondtalan –
nélküled, hisz nincs hozzád már jogom.
Jövőmnek terhe roskadt vállamon –
Beteg vagyok, de nem haszontalan…
Nem hallom majd, hogy megjátszom magam,
derűsre festem minden új napom,
mert ennyi volt, nincs hozzád már jogom!
Legutóbb szerkesztette - Czirják Jolán
Szerző Czirják Jolán 211 Írás
1961-ben születtem, de éveim száma nem egyezik meg azzal a korral, amennyinek érzem magam.... le is szoktam tagadni kb. 10 évet - simán!! :P Nemrégiben váltam el, és most 17 éves - gyönyörű lányommal, és tündéri kiskutyámmal élünk Tatabányán. Csecsemőgondozó a szakmám, de egy bolond betegség miatt leszázalékos "nyögdíjas" vagyok... - mindenem a versírás - és mások műveinek olvasása!!! ÃÂltaluk szinte teljesen egészségesnek érzem magam! A magyar nyelv szeretete mindig is meghatározó volt életem során. Mellettem senki nem beszélhet helytelenül - "nák-ozva, suk-sükölve" - én bizony kijavítom őket ismeretlenül is! Mottóm: "versek nélkül lehet élni, de minek?"