D. Bencze Erzsébet : Alkonyég

2018.07.05. D. Bencze Erzsébet Vers 12
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás
Saját festmény: ALKONYÉG – akril, vászon (40×50)

 

 

 

 

 

Alkonyod szürke egén
Inog az idő
Gomolyog elméd

 

Bizonytalan léted 
Súlya alatt 
Reszket a lélek


*

Nem riadsz hangos szóra
Ám néha hullámokat vetsz
Amit az önsajnálat fuvall


Ne hagyd a Napot
Lenyugodni haragod felett
Angyalok raja vár

A bíborfelhők versenyt úsznak
Átölelem helyetted a
Mindenség nyakát


*

Kupolánk alatt
Megbúvó díszletként
Rejtve virul a vágy

Szívünk még ver
Utoljára kinézünk
Az alkony ablakán

 

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:02 :: D. Bencze Erzsébet
Szerző D. Bencze Erzsébet 155 Írás
Mottóm: „Az alkotás arra való, hogy a lélekbe hatoljon és megérintse szeretettel.” (Jókai Anna) Szülővárosomban, Zalaegerszegen élek és alkotok. A Gondviselésnek köszönhetően három művészeti ágnak is hódolhattam: a zenének, képzőművészetnek és a költészetnek. Végzettségeimnek megfelelően nyugdíjba vonulásomig mint kirakatrendező, dekoratőr, rajz-, biológia-, és énektanár dolgoztam. Alapító karnagya voltam a kétszeres Nívó-díjat és arany-minősítést kiérdemelt Zalaegerszegi Város Fiúkórusnak (1991-1999). 2005 óta a Zalaegerszegi VITRIN Kortárs Képzőművészeti Egyesület tagjaként több önálló és csoportos kiállításon szerepelnek alkotásaim. Gyermekkorom óta írok verseket, de csak 2007 óta jelennek meg folyamatosan írásaim különböző folyóiratokban, antológiákban és online irodalmi portálokon. Versesköteteim: Az ősz illata (2011, magánkiadás), Üveghang (2012, Krúdy kiadás saját illusztrációkkal), Túl közel ( 2019, Pannon Írók Társasága-saját illusztrációkkal) Még több rólam: https://7torony.hu/content.php?c=58873