Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:04 :: Kozák Mari
Jártuk az utcát ketten
szemed sarkából lested léptem
mézszínű hajnal csordult
a piszkos házfalakon
egy ablakból kihajolt a lány
és mi kacagva szaladtunk
tavalyi álmunk után…
aztán a sarkon utánad fordult
a tegnapok sóhaja
te megálltál – ujjad közé csípted
rosszalló tekintetem
szóltál – a hajnalt csak veled szeretem…
kőbe botlottam
elkaptál – mégis térdre estem
mellém ültél – fogtad kezem
én felhők közé kiáltottam – szemtelen
kavics – belé rúgtam
térdem kerested – majd csókoltad
ajtó tárult előttünk
dülöngélt ki rajta a valóság
nehéz szaga volt a mának
a holnap épp szutykos asztalhoz ült
valahol egy cigány hegedült
a múltból itt marad nótát
köhögve nevettél – ez a valóság…
mentünk tovább a csenddel
te nem szóltál, hát hallgattalak
s nem vettem észre – süket falak
tornyosulnak előttem
akkor féltem – válladhoz dőltem
már odaát kelt a reggel
ruhája fodrával játszott a szél
nem melengetett
a magunkra gombolt magány – félt…
a kirakati bábú figyelt reánk
homlokod az üveghez nyomtad
megcsókolnám – mondtad
és fordultál felém
majd éreztem ajkad melegét
olyan ismerős volt – olyan kék
tovább kell mennünk súgtam
éreztem reszket bennem a vágy
milyen rég hideg már az ágy…
fehér lepedőn csak álmok
párnán egy gondolat remeg
sok éves emlék – fagyos kezek
valaki átkiáltott a túloldalról
délután szabad leszek
nem értettük – majd megyek
és vodkát is viszek…
jártuk az utcát ketten
szemed sarkából lested léptem
mézszínű hajnal csordult
a piszkos házfalakon
egy ablakból kihajolt a lány
és mi kacagva szaladtunk
tavalyi álmunk után…
…rég volt – fakó az emlék
a kék ég azóta szürke lett
apám elment messze
anyám egyszer ágynak esett
a vén diófát vihar döntötte
kettétört bennem a magány
a sarkon már senki nem vár
az üveg alján korty vodka
az ablakból elveszett a lány
és sok éve annak – senki nem vár
de az a hajnali séta
olykor még reám kiált.
Kép: Csáky Brigitta
