Ne bánd, hogy elveszett, mi elveszett,
minden elszáll, mint felhőcsokor,
jön a szél és messzire űzi –
a szél, mely virágokat szór.
Ne bánd, hogy semmi nem tér vissza,
minden folyó a tengerbe rohan.
Loholhatsz bármilyen gyorsan,
a látóhatár mindig messze van.
Egyik kutya ugat, másik harap,
döfnek a fekete bivalyok.
Fiatal pázsiton a gidák,
nem érik meg a holnapot.
Engedd lehullni a csillagot úgy is,
ha jégből van, nem lángoló tűzből.
Talán a fényből jövünk, vagy talán
ködbe megyünk, és jövünk a ködből.
Te ne bánd, hogy elveszett, mi elveszett.
Minden elszáll, mint felhőcsokor.
Jön a szél és dombokat szárít – dombokat,
hová a tavasz virágokat szór.
Zaharia Stancu: Nu te-ntrista
Nu te-ntrista c-ai pierdut ce-ai pierdut,
Totul trece ca o tramba de nori,
Vine vantul si o destrama,
Vantul care scutura flori.
Nu te-ntrista ca nimic nu se-ntoarce,
Raurile curg toate spre mare.
Oricat ai merge de repede,
Nu poti s-ajungi pana la zare.
Unii caini latra doar, altii musca,
Bivolii sunt negri si-mpung.
Pa pajistea tanara, iezii
Sa-mbatraneasca n-ajung.
Lasa steaua sa cada chiar
Daca nu e de foc ci de gheata.
Poate venim din lumine ori poate
Din ceata venim si mergem in ceata.
Tu nu te-ntrista c-ai pierdut ce-ai pierdut.
Totul se destrama ca o tramba de nori.
Vine vantul si usuca dealurile
Pe care primavara se ivesc flori.
