Dvorák Etela : Neked

….

 

 

Mélyen mocorog most bennem a lét.

Elmúlt érintéseinkből oldozom kezem.
Még hallgatom a zenét,
dallamunk köröz, nem enged.
Már a második tavasz bont rügyet nélküled.
Ibolyaillat simogat…
Kimondatlan maradt egy lebegő vágy,
mely roskadva szenvedésbe hullt.
Elmulasztott tünékeny sóhajtás, lágy,
sosem lesz hajnalunk rám borult,
fejem fölött dereng. Gyönyört csitítok,
csodákat megélni hajlamos vagyok.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Dvorák Etela
Szerző Dvorák Etela 526 Írás
Etela Dvoráková vagyok... Nyugat Szlovákiaban élek. Aki akar megismerhet... A léleknek nem kell a pénz, a lélek valami szépet remél. Kell neki mindennap a pillanat, amikor valami szépet befogad, és felerősítve sugározza tovább, Hogy szebb legyen tőle a Világ.