Vaskó Ági : Legyen egy…

Kép: Internet

 

 

A hajnali köd
szürkén gomolyog,
míg én a félelmemmel
farkasszemet nézek,
magányt csókol
fájó némaságom,
s te kegyetlenül,
feslett szirmaimat
száz darabra téped.
Elhamvadt parázsként
szökik a széllel
elsöprő-régi vágyad.
Látod? Én még átmelegszem,
ha mosolyod arcomra fárad.
Árnyékodra rásimulok.
Nézd, lépésünk eggyé olvad,
hajnali köd párájában
ezerszer megrajzollak.
Megrajzollak búzaszemnek,
mely életre vágyik,
karjaimban, oltárcsendben,
csak nekem csírázik.
Szembogarad elrejteném
pillám alá végleg,
legyen egy a lélegzet is,
legyen egy a végzet.

Legutóbbi módosítás: 2016.04.02. @ 20:22 :: Vaskó Ági
Szerző Vaskó Ági 119 Írás
Vaskó Ági vagyok. Ötvenháromban születtem. Gyermekfejjel ontottam a verseket, melyre Padisák Mihály szintén versben válaszolt a Miska bácsi levelesládája című rádióműsorban. Felnőtt fejjel a versírás már nem mindennapos nálam, de annál nagyobb öröm, ha megtörténik. Örömeimet kezdetben a Poeton, majd az ARSok a 7torony, az Élő Magyar Líra Csarnoka és A Hetedik irodalmi portálon osztottam meg. Szívhajtásaim antológiákban és három saját verseskötetben szöktek szárba. Könyveim címei: Hajnalfényű gondolat, Illanó idő, Csendből fakadt.