Kui János : Reggeli fények

 

 

Homályt sóhajtott a hajnal,
kéken mosolyog a reggel,
erős-vörös az ég alja,
készülődik türelemmel.

Ébred a Nap, hosszan pihent,
a látóhatár megnyílik,
egyre közeledik hozzám,
mind fényesebben tündöklik.

Betekint az udvaromba:
szeretettel fogadom,
hajnal, reggel, látóhatár,
a fényüket bájolom.

Munkára készen a város,
lelke derűvel tele,
az emberek úgy dolgoznak:
szívükben szól a zene.

Legutóbb szerkesztette - Kui János
Szerző Kui János 186 Írás
Névjegy Hogy Kui vagyok és János, ennyi legyen elég, szegény ősök gyermekének kincse a szerénység.