Homályt sóhajtott a hajnal,
kéken mosolyog a reggel,
erős-vörös az ég alja,
készülődik türelemmel.
Ébred a Nap, hosszan pihent,
a látóhatár megnyílik,
egyre közeledik hozzám,
mind fényesebben tündöklik.
Betekint az udvaromba:
szeretettel fogadom,
hajnal, reggel, látóhatár,
a fényüket bájolom.
Munkára készen a város,
lelke derűvel tele,
az emberek úgy dolgoznak:
szívükben szól a zene.
