D. Bencze Erzsébet : Sosem kérdeztem

Fotó: Seres Péter

 

 

 

Sosem kérdeztem,
milyen volt,
– mikor álmaidból felverve –
a dzsipbe tuszkoltak,
s milyen nyomot hagyott
a világ szennye a falakon,
és ifjú lelkedben elárvult
forradalmunk röpke dicsősége
a pince hűvösén, hol
darabokra hullatták jövődet. –

 

 

Sosem kérdeztem,
milyen ízű volt a reggeli kávé,
hánykor hozták az ebédet,
vajon volt-e matrac ágyadon,
és hányszor ébresztett
puskadörgés nyirkos hajnalokon;
mert – ugye – voltak álmaid
egy igaz, szabad Magyarországról?

 

 

Sosem kérdeztem,
számoltad-e, hány imbolygó lépést
tettél meg a kopár börtönudvaron
– a harc nélküli, megfáradt
forradalom emlékeivel szívedben –,
hol pattogó vezényszavak,
a bakancsok ütemes koppanása
és az utcáról behallatszó
lánctalpak zörgése törte meg
a félelem nyomasztó csendjét. –

 

Reményeid töredéke széthullott,
csak foszlányok léptek helyükbe,
mikor az öntudatot már
felőrli a csüggedés, Isten felkarol,
minden könnyedért mosolyt ad,
és áldást a megpróbáltatások idején.
Mostanra halálod már magasabb
rendű értelmezést kapott. –

 

 

Mielőtt darabokra törne
a pislákoló emlékezet,
megcsendült bennem a csend:
a titkok tudójává váltam. –
Akkor nem kérdeztem,
most már nem kérdezhetem,
viszont jól tudom: hogy sima
homlokodra mitől vésett barázdákat
idejekorán az emlékezés, és miért
nem szeretted soha keserűn a kávét…

 

 

Legutóbb szerkesztette - D. Bencze Erzsébet
Szerző D. Bencze Erzsébet 155 Írás
Mottóm: „Az alkotás arra való, hogy a lélekbe hatoljon és megérintse szeretettel.” (Jókai Anna) Szülővárosomban, Zalaegerszegen élek és alkotok. A Gondviselésnek köszönhetően három művészeti ágnak is hódolhattam: a zenének, képzőművészetnek és a költészetnek. Végzettségeimnek megfelelően nyugdíjba vonulásomig mint kirakatrendező, dekoratőr, rajz-, biológia-, és énektanár dolgoztam. Alapító karnagya voltam a kétszeres Nívó-díjat és arany-minősítést kiérdemelt Zalaegerszegi Város Fiúkórusnak (1991-1999). 2005 óta a Zalaegerszegi VITRIN Kortárs Képzőművészeti Egyesület tagjaként több önálló és csoportos kiállításon szerepelnek alkotásaim. Gyermekkorom óta írok verseket, de csak 2007 óta jelennek meg folyamatosan írásaim különböző folyóiratokban, antológiákban és online irodalmi portálokon. Versesköteteim: Az ősz illata (2011, magánkiadás), Üveghang (2012, Krúdy kiadás saját illusztrációkkal), Túl közel ( 2019, Pannon Írók Társasága-saját illusztrációkkal) Még több rólam: https://7torony.hu/content.php?c=58873