Sonkoly Éva : …emlékét idézem

Anyám emlékét idézem,

csak csend van bennem.

Elgondolom hogy lett volna,

ami nem volt soha…

 

Napok, fénnyel ragyogók,

mennyi május múlt azóta.

Emléked őrzöm, minden

hiába, ha visszamehetnék

oda… könnyem pereg,

mondják, arra út nem vezet.

 

Pedig tudom, a búcsú

nem örökre szólt, hisz:

„kell ott fenn egy ország”

Lassan nyithatod kapuját.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2015.05.02. @ 11:40 :: Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 582 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"