Schifter Attila : Rózsa

 

Anyám nyíló, kicsi rózsa,

levél közt szeretet növel.

Ki ismeri, tudja róla:

minden fényt magához ölel.

 

Anyám sudár, büszke rózsa,

akit vihar gyakran sebez.

Csak magának volt adósa

– akkor is, ha szűk az eresz.

 

Anyám tüzes, kinyílt rózsa,

szerelméből hajtott engem:

nevelt szépre, nevelt jóra,

tanítgatott angyalnyelven.

 

Anyám szép magányú rózsa,

pusztában áll, párjavesztett.

Minden napja szúrópróba:

tövis közé sarjat rejtett.

 

Anyám életaszalt rózsa:

bimbótlanul szegez tüskét

rendületlen, szélbe, hóba…

testét simogatja hűs jég.

 

Anyám fonnyadt, kövirózsa:

keresztemre borul némán,

könnycseppet fakaszt a sorsa

elfogyó Hold csontkaréján.

 

*

 

Anyám keresztneve: Rózsa.

“Isten ostorát” szülte meg

‘s megmondta a vásár jósa:

miatta(m) még sok könny pereg. 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2015.05.03. @ 19:23 :: Schifter Attila
Szerző Schifter Attila 145 Írás
A verseket mindig is különösen szerettem ( persze, nem mindegyiket ) de ha egy műalkotás - legyen az festmény, szobor, egy írás vagy bármi más - felkelti a figyelmemet, akkor azt mindig nagyra értékelem. Egyszerűen azért, mert érzést, gondolatot indukál bennem: 's ezáltal életet lehel belém.