Marthi Anna : Boldogságtermék

Mottó: Ady Endre

Az angyaloknál becsületesebben

 
Homlokomra várom puha kezét
És a szivem tájára, hogy itt fekszem,
(Mondd csak, hogy a Te nagy várásodat,
Édes Senkim, sírták-e már szebben?)
 
Ha befutkosná ajka arcomat
S ha lezuhanna fojtódott nyakamra.
(Bíztak-e már ennyi igéretet
A te kényes, forró ajakadra?)
 
Ha testének közeles bársonyát
Össze-vissza zilálná durva vágyam,
(Mondd, kis lyányom, fertőnek tartanád
Az én süppedt, beteg, busladt ágyam?)
 
Ha elpihenvén szállna ránk a csönd
S csak úgy álmomban sírnék föl jajongva.
(Ugy-e rájuk rántnád lángos/torod
Az ablakon betévedt angyalokra?)
 

 

Elképzelem, hogy modern konyhám van.

Kész az ebéd. A mosogatógép duruzsol.

Nincsen pókháló a falon; a világhálón én nem vagyok,

tulipánhagymákat ültetek, Buksi kutyára

vigyáz közben a még gyerek. Tavaszt eszünk kint a domboldalon,

ahol másra is marad időnk: madárröptével jelent figyelünk.

Hogyan magyarázzam el, mégis miért nem szeretnék

modern mosogatót? …egyetlen fatányért csupán.

Hiányozni kell, amíg lelkességig felnőni eszünk

rászorítva, önös képünkből egy darab befelét kinyögni.

Idő előtt szelídítve: az egyetemes tudat. Onnantól,

mint boldogságterméket, lélegzetet árulunk.

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1318 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak