Tiszta lélekkel tátogom imámat,
valahol szenvedés sajog, várat
magára egy lecsendesült világ,
a hatalom most férges kivagyiság.
Szelídségem berögzült fájdalom,
eltévedt kékséget keresek vakon,
nincsen átkarolsz-íz, csak csend-ima,
elengedést gyűr a létlavina.
Mondd, hol lakozik a bűn Istenem?
Ez a Föld szenved, átkos kórt terem,
mégis bizakodva előtted állok,
mindenütt hozzád írt papírvirágok.
Bár fárad fényed és patyolat-tested
ernyed, én tudom van még kegyelmed,
és van még ember, kinek hite erős,
ki e bolygóért, s magáért is felelős.
