Seres László : Lépcső felfelé

Az Újesztendő elé

 

 

 

Most kellene szívünknek a biztatás,
őszinte szó meg hit és némi remény.
Mit ér fuldoklónak a talmi varázs,
lépcső felfelé légcsövek erdején
át, hogy kiköpjük tüdőnk áporodott
levegőjét, s eljussunk a mennyboltig
megtisztulva, ha a megtántorodott
ember saját lábába is megbotlik,
lépni fél, indulni meg nem mer, csak áll,
visszanéz az elátkozott múltra,
s azt, amit felépített más, lesajnál…
ősei bűnét százszor felülmúlva.

 

(2014. december 30.)

Legutóbbi módosítás: 2015.01.01. @ 16:45 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.