Egy hosszú vasrúd, gyűrt acélkarommal,
a markos kéznek tapintós-hideg,
és könnyen bír a sulykos ostromokkal,
a belékeményített szénideg.
Meghosszabbul az erő és a karja,
a mozdulat nem ismer képletet,
s az akarással odébb dúrja-marja,
az addig lecövekelt tömeget.
Talán egy régi bölcsesség akarta,
talán egy sokszor próbált csalfaság,
mikor a szikla földhöz ragadt alja,
a botnak-kéznek megadta magát.
Ma okos gépek hajlongják a titkot,
az ősi rutin lassan oda vész,
de nulla, s egy közt kikukucskál itt-ott,
hogy honnan is hozta a józan ész.
Legutóbbi módosítás: 2015.01.21. @ 08:42 :: Böröczki Mihály - Mityka
