Böröczki Mihály - Mityka : Pajszer

Egy hosszú vasrúd, gyűrt acélkarommal,
a markos kéznek tapintós-hideg,
és könnyen bír a sulykos ostromokkal,
a belékeményített szénideg.

Meghosszabbul az erő és a karja,
a mozdulat nem ismer képletet,
s az akarással odébb dúrja-marja,
az addig lecövekelt tömeget.

Talán egy régi bölcsesség akarta,
talán egy sokszor próbált csalfaság,
mikor a szikla földhöz ragadt alja,
a botnak-kéznek megadta magát.

Ma okos gépek hajlongják a titkot,
az ősi rutin lassan oda vész,
de nulla, s egy közt kikukucskál itt-ott,
hogy honnan is hozta a józan ész.

 

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1008 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.