I:Poiészisz
Ó,ha volna hangom eldalolni
Színes strófákban illanó neved,
Addig írnám,bontanám szárnyait
Míg varázsomtól önként vall neked.
Nem kímélném öleléstőllázas,
Még félholt,szírmaid leső szemem,
Addig míg e nehéz esti ködben,
Fénylő ajkad bájait meglelem.
S ha meglelem is egy pillanatra,
És tollammal szépséged elfogom,
Mégis a te szíved-lelked hamva
Ott él örökké minden papiron.
II:Katharszisz
Ruháid friss csengése-lengése,
Tombol szememben örökkévalód:
Hótiszta hangodnak csobogása,
Farkasvonyítás-csókomról a sód.
Ízem vagy,étkem és létezésem,
Acélfonállal körülkötözöl,
Egy órája még,hogy remeg léptem,
S ereimben hús-mázad öldököl.
A világ mint egyetlen pillantás
Szemedről leperegve most pihen,
S a sors,az idő,s ez a vallomás
Igyekszik hozzád csendes-szelíden.
III:Ekszallatusza
Ott búvok árva szívvel nyakadon,
S követem végtelennyi vonalad,
Mintha saját ívemként formáznám
Képzelt testedet,lélek-vázadat.
És rejtelek, szorítlak makacsúl
Mint kinek kiadatott mi jutott,
Lombhullató arcodról a rímek
Sodrása enyémbe némán átfutott.
Azóta vigyázom karcsú nézésed
Apró,szívrobbanás-atomjait,
Jobban-jobban érlelődik bennem
Az érzés mely megköt és megjavít.
IV:Müthosz
„Szeretlek”,azt hiszem ez a szó az,
Mely felkerülhet majd a pont elé,
És így:”vala egy ifjú,kinek nagy
Fájdalma vala,és az elnyelé”.
Szilárd, napok óta olvasom ezt a Verset, és meg.megingok, annyi, de annyi jó kép, néha már mézes, de alapjában véve, egyedi hangú.
Ha az első részt a poézist megbnyírbálod egy kicsit, akkor tőlem mehet, mert jó versnek tartom.
gondolok itt az első srófában a ,”színes srtófákba illanó neved.
félholt ,szírmaid leső szemem,
fénylő ajkaid bájait meglelem”
ezek kicsit cicomásak, várom vissza a Versed.
Üdv: Sanyi
Legutóbbi módosítás: 2015.01.20. @ 19:48 :: Bálint Szilárd
